"Nagymamám szerint, a természet ajándékait okosan, de használni kell."                    

 

MENÜ

 

Miért éppen kézműves natúrszappant?

 

  
"Körömvirág a kertből..."

Gyermekkoromat, csodálatos környezetben élhettem meg. Rengeteg fű, fa virág, tágas mezők, rétek, csalitok jellemezték azt a kis falut, ahol ismerkedni kezdtem a világgal….és itt volt az én nagymamám, aki mindezen szépségeknek a nyelvét is értette.

Nagyon sok időt töltöttem vele, és csak mesélt, mesélt, és mesélt. Rengeteget sétáltuk, közben növénykéket gyűjtöttünk. Ehetőt, és nem ehetőt egyaránt. Akkor még nem tudtam miért szedjük a csokrokat, de tetszett a sok szép virág. A sóskát értettem, mert megfőztük és megettük. Sokkal később értettem csak meg, hogy a napégette vállamat azzal a körömvirág kenőccsel gyógyítgatja, amelyet ketten szedtünk a kertben és főztünk össze zsírral. Így tanulgattam apró dolgokat anélkül, hogy tudtam volna, hogy fontos dolgokat tanulok.

Ebben az időszakban nem nagyon találkoztam a „kemikáliák csodájával”. Anyukám Ultrával mosott, Nagymamám kelléktára a mosószappan maradt haláláig. Még a haját is ezzel mosta. Gyönyörű, hófehéren csillogó kontyot viselt. Mosogatáshoz csak forró vizet használt, hogy az állatoknak adhassa zsíros mosogatólét.

Amikor nagyobb lettem, nem értettem, miért nem halad a korral, hiszen van már Bip(p?) öblítő, meg sampon is, meg dezodorok, ablaktisztítók, meg minden ilyesmi.

Én, persze „haladtam a korral”, kiléptem a természet világából, élveztem is a felkínált csodákat…egészen addig, míg ekcémás tüneteim nem lettek. Először csak kicsit a kezemen, majd egyre zavaróbban, később a lábaimon is. Úgy éreztem, hogy pfújjjj. Vettem is mindenféle gyógykenőcsöt, használtam szteroidokat, de semmi sem segített. Közben eltelt majd’ 20 év, mire rádöbbentem, hogy a természet talán jobban tudja, hogy mit kezdjen ezzel a dologgal.

De ekkor már, az én nagyikám nem volt mellettem. Ködös emlékeimben fel-felvillant egy-egy mese a régmúltból, amit a növénykéiről mondott. Előjöttek a képek, a gerendán himbálózó csokrokról, ahogy felnézek rájuk közben mamika mesél…

Visszataláltam Hozzá, az ő elfeledett világához és verem a fejemet a falba, hogy nem értettem akkor, hogy amiről mesél, az az ÉLET teljessége. Most már késő? Vagy van még esély? Nem tudtam a valódi választ, de bele vetettem magamat, és szappan lett belőle. Hogy hogyan, azt a következő képeslapra írom, mert erre már nem férne el.

 

LEGYEN SZÉP NAPOD, OLYAN, AMILYET SZERETNÉL!

 

Üdvözlettel: Kanyó Zsuzsa, a

Plézer-féle Gyógyfűszappan Manufaktúrából.

 

Asztali nézet